A Magyar Köztársaság Alkotmánya
2.§ (2) bekezdése kimondja:
„A Magyar Köztársaságban
minden hatalom a népé,
amely a népszuverenitást
választott képviselői útján,
valamint közvetlenül gyakorolja.”
1990-től a körmönfont és gátlástalan propaganda veszi át a manipuláció oroszlánrészét. Négy éves választási kampány zajlik. Kérdés, hogy megelégedtek-e, megelégednek-e a politikai erők ezzel az eszközzel? Vagy újra felbukkan valamely "felsőbbrendű" meggyőződés, amely a népakaratot felülbírálja. A kiindulás most is csak az lehet, mint korábban:
- A nép: műveletlen, felkészületlen, "bunkó"
- A nép: nem demokrata, (egy része - amely valószínűleg nem ránk szavaz) reakciós, fasiszta stb.
A választásellenesség nem új gondolat. Érvként hangzik el számos fórumon, hogy például a nemzeti szocialisták Németországban parlamenti úton jutottak hatalomra. Ezzel vitatkoznék, hisz a húszas évek végén, harmincas évek elején Németországban, főleg a választások idején lényegében polgárháború folyt a nemzeti szocialisták és a marxisták között. Az SA és egyéb szervezetek szerepe a választási eredményben alapvető. De már 1908-ban, Franciaországban is erős választásellenes hangulat alakult ki, mondván, hogy Franciaországot a tömegek tették tönkre, és a sok szavazás. Ady Endre írja: "Mini, hiszen ez nem is olyan új hóbort, mint hirtelen gondolná az ember, miután új ruhát lát rajta. Ez a választásellenesség édes, épületes, de régi: A Napóleonok fölvilágosodott abszolutizmusa. Lám-lám vannak csakugyan olyan halottak, akiket nem lehet elégszer megölni."Lehet, hogy még nekünk is szembe kell néznünk az új választásellenesek megjelenésével. A XX. század történései mindenesetre azt mondatják velem: semmilyen ok nem indokolhatja a korlátozásokat és a választásellenességet. Az eredmények nem igazolták a "felsőbb" akaratot.